Ragyogó tavaszi nap volt. Mint a mesében: türkizkék égbolt, sehol egy felhő, színpompás virágokban tündöklő kert, lenge szellőtől finoman zizegő levelek, madárcsicsergés a zöld lombok között...

- Végre itt a tavasz! - sóhajtott boldogan egy sárgarigó, aki a legfelső ágak egyikén üldögélt. - Nagyon vártam már! Hetek óta hiteget minket az időjárás...

- Két napja majdnem megfagytam - szólt közbe egy kis vércse. - Azt hittem, már itt a jó idő. Kirepültem a meleg fészkemből, kirándultam egy nagyot, de mire hazaértem, deresek voltak a szárnyaim. Jól megfáztam! - és a hitelesség kedvéért nagyot prüszkölt.

- Megfáztál ám, de nem eléggé ahhoz, hogy elgémberedjenek a tagjaid és jóllakhassak veled - mormogta a bajsza alatt az iskola vörös-fehér foltos házi kandúrja, akinek  kedvenc időtöltése volt az udvar közepén álló hatalmas lombkorona alatt ejtőzni. - Órákon át kergettelek, nem igaz? Erre bezzeg nem emlékszel, mert a piciny agyacskád is megfagyott a hidegben...

- Nyitnikék, nyitnikék, nyitnikék! - hallatszott valahonnan az alsó lombok közül a boldog tavaszköszöntő csicsergés. - Ne féljetek, lányok, mától már biztosan itt a jó idő, én aztán megérzem az ilyet!

*********

Mirabella hirtelen kinyitotta a szemét és a terem szemközti falán lévő órára nézett. Két óra múlt öt perccel. Még szerencse, hogy a hátsó padok egyikében ült, így nem tűnt fel az oktatónak, hogy pár percig máshol járt. A padtársa mosolyogva oldalba bökte, hogy teljesen felébressze.

- Nos, mint ahogy Patandzsali elmondja a Jóga-szútrában, ha a jógí kitartóan, türelmesen és bizalommal telve gyakorol, előbb-utóbb meglesz az eredménye - folytatta előadását az oktató, aki maga is mesterségként űzte a jóga tudományát. - Az elme magas szintű kontrollja és meditációban való irányítása olyan különleges képességekre, úgynevezett sziddhikre nyithatja meg a gyakorlók tudatát, amiket egy hétköznapi ember el sem tud képzelni, mi több, egyenesen csodának vélhet. A mai korban persze már csak legfeljebb a Himalája eldugott barlangjaiban találhatunk elvétve olyan jógít, aki képes ilyen fokon gyakorolni a jógát. A harmadik fejezet ezek közül a csodálatos képességek közül sorol fel néhányat, mint például a láthatatlanná válás, a múlt és a jövő ismerete, a gondolatok által való utazás, a levegőbe emelkedés és így tovább...

Kis szünetet tartott, mert tudta, hogy a diákok érdeklődését mindig ez a rész kelti fel leginkább. A csillogó szemeket látva rögtön érezte, hogy itt az idő kicsit interaktívabbá tenni az előadást.

- Most pedig mindenki olvasson föl egy-egy bekezdést az egyes sziddhik leírásáról és elérésük módjáról - mondta és a hátsó sorban ülőkre pillantott. - Balról jobbra haladjunk, kezdhetjük.

A diákok egymás után, ámuldozva olvasták fel a hihetetlen képességeket.

- Szabdártha-pratjajánám itarétarádhjászát szamkaraha tat-pravibhága-szamjamát szarva-bhúta-ruta-gjánam. A szó, maga a tárgy és annak fogalmi jelentése egymást átfedve, egymásra vetülve összekeverednek. A közöttük lévő különbségre irányított szamjama az összes élőlény hangjának megértéséhez vezet - olvasta Mirabella, amikor rá került a sor, de közben gondolatai messze kalandoztak. Végre itt a tavasz, gondolta, most már legalább első kézből tudom. Szegény kandúr, talán nem is evett azóta, szünetben adok neki az uzsonnámból. De azt azért sose hittem volna, hogy a madarak is meg tudnak fázni...

Kicsöngettek. Az oktató még felhívta rá a figyelmet, hogy a jövő órán felelés lesz.

- Mindenkinek ismernie kell a fejezetben felsorolt képességeket és az elérésük módját is. Természetesen azt nem várom el, hogy a gyakorlatban is bemutassák - zárta le a szokásos viccel az órát, mire az összes diák felnevetett. - De ha mégis sikerülne, akkor egy jeggyel jobbat kapnak!

Mirabella felvillanyozva pakolta össze a táskáját. A tanulás sohasem volt az erőssége, de hogyha eleget gyakorol, akkor a plusz jeggyel akár még egy négyest is összeszedhet! A kertben kényelmes meditációs ülésben letelepedett a macska mellé és megosztotta vele a szendvicsét. A kandúr egy rövid köszönömöt nyávogott neki, mielőtt nekiesett az ételnek. Fog ez menni, gondolta Mirabella és behunyta a szemét.

(Az idézetet a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola Jóga-szútra oktatási segédanyagából vettem át.)