átölelsz átölel karod átölel fénylő mosolyod   könnyeimen megtörik a fény áthatol a fény   könnyeimen szivárvány ragyog fénylik mosolyod   szívemben melegség árad szét ott is ragyog mosolyod   álmodom az álom is megtörik mint könnyeimen a fényed   eltűntél eltűnik…

  Hét éve már, hogy elmentél. Azt gondoltad, elég volt ennyi. Vajon akartál-e volna még maradni, ha lehet? Talán nem is, hiszen nem volt könnyű életed. Nem tudom, boldog voltál-e, mert nem ismertük egymást igazán.   Évekig nem is éreztem, hogy hiányzol, csak az hiányzott, ami lehetett…