Mi lenne, ha felhő lennék? – gondolta a virágszirom a kék égre tekintve, álmodozva, merengve. Hófehér, habkönnyű, bodros-fodros, libegő-lebegő, csipkés szélű felhő. Napsütésben beleolvadnék a kék égbe, de el nem tűnnék! Szélviharban gőzerővel száguldoznék! Zivatarban felvenném a szürke álarcomat…

    egy puszi itt két puszi ott száz puszidért ezret adok   édes a szád abba ne hagyd én gyönyörűm el ne szaladj   egy ölelés két ölelés ó de finom jaj hova mész   add a karod el ne eressz bújj ide még hogyha szeretsz   egy mosolyom két mosolyod mindig…