Szemlélődések - Zsanni világa

Amikor túlcsordulnak az érzelmek

2018. szeptember 16. - Zsanni

Amikor túlcsordulnak az érzelmek... amikor annyira tele van a szíved, hogy már szinte fáj, hogy úgy érzed, belehalsz, nem bírod ki... mit tehetsz?
Éld meg. Add ki. Ha olyan szerencsés vagy, hogy van melletted valaki, akivel tényleg működik a lelki kapcsolat, éld meg vele kölcsönösen ezeket a mély érzéseket, adjátok meg egymásnak azokat a pillanatokat, amiket sokan elképzelni sem tudnak. Ne bánd, hogy fizikai módon is közel kerültök egymáshoz - emberi testben sokszor csak ily módon tudjuk igazán kifejezni, ami a lelkünkben van. A fő, hogy a lelkedet add át, oszd meg, és örülj, ha viszonozzák.
Vagy éld meg csak úgy, az érzés öröméért, ha nincs kivel, ha nincs mással. Légy hálás azért, hogy mély érzésekre vagy képes, hogy a szíved és a lelked él és virul és nem felejtett el érezni. Ne fojtsd el, hiszen ki tudja, jön-e még ilyen pillanat az életedben. Ne hagyd, hogy a szíved elfelejtsen érezni, szeretni, dalolni. Írd ki magadból, amit kiabál, alkoss, építsd meg, amire vágyik a szíved, add saját magadnak a szeretetet, amit ki szeretne adni magából, és várd ki a pillanatot, amikor végre elcsitul.
Ha hinni tudsz, fordulj Istenhez és ajánld föl neki érzéseidet, szerelmedet, vágyaidat, fájdalmadat. Előbb-utóbb érezni fogod, hogy Ő elfogadja, mi több, viszonozza ezt. Ennél magasabbrendűbb lelki kapcsolatot a földön úgysem igazán találsz, egyben jobban vigasztalóbbat sem, hiszen ez a fajta kapcsolat a legbenső eredeti lényedből jön. Csak gondolj rá, mondd el neki, énekelj hozzá, találd meg Őt a szívedben és szeresd. Szeresd Őt önmagadban is.
Ha jógázol, meditálsz, az elmekontrollt gyakorlod, akkor ilyenkor tegyél egy lépést hátra az elmédtől és szemléld kívülről, mi történik benne. Ne hagyd, hogy azonosulj az érzéseivel, hiszen ez csak egy pillanatnyi (vagy kicsit több pillanatnyi) állapota. Elég egy picinyke külső változás a világban, hogy az elméd állapota megváltozzon, fájdalomból örömbe forduljon, vágyból megelégedettségbe, hiányból beteljesedésre. Minek hát komolyan venni? Így hát hagyd, hogy kiélje az érzéseit, de közben tudd, hogy mindez el fog múlni. Hagyd, hogy azt higgye, nem éli túl, de közben tudd, hogy túl fogod élni. Hagyd, hogy kiszenvedje magát, megélje, amit meg kell élnie, de közben ne felejtsd, hogy te nem vagy azonos vele. Csak élj tovább, menj tovább, kösd le magad olyan dolgokkal, amik képesek elterelni a fájdalmadról a figyelmedet, és tudd, hogy minden egyes kis apró győzelemmel, amit az elméd felett nyertél meg, legközelebb könnyebben fog már menni mindez.
Mert jönni fognak még ilyen pillanatok, órák, napok, hetek, jönni fognak újra és újra. Mindez te vagy, ebben az életben, ebben a testben, ezzel az elmével, ezzel a szívvel. Hadakozás helyett inkább törekedj arra, hogy együttélj vele, hogy elfogadd... meglásd, így mindjárt kevésbé küzdelmes az egész.

A bejegyzés trackback címe:

https://zsannimesel.blog.hu/api/trackback/id/tr2014243045

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.